Bree a csillagok alatt

Nekünk törpöknek nem okoz gondot a sötétség, a hegy mélyében hozzászoktunk a világosság hiányához. Így hát tovább folytattam sétám a csillagok alatt, és meg kellett állapítsam: az éjszakára kivilágított Bree sziporkázó ékkőre hasonlít, melyet csak csodálni lehet!

Na persze másnak is akad dolga éjjel, néha elcsattogott egy lovas mellettem.

A patadobogás messzire hallatszott az esti csöndben, amit valahonnan üllő ütemes csendülése szakított meg. Bizony mondom, az igazi mesterember sosem pihen, legfőképp ha a remekművén dolgozik. Közelebb mentem hozzá. Öröm volt látni a parázs fényében megvilágított verítékes arcát, amint vidáman dúdolgatva hajtogatta, formálta a fémet.

Fáradhatatlanul róttam az utcákat, csodálva Bree barátságos fényekben úszó ablakait, s az általuk macskakőre vetett árnyékok táncát.

Nem csak a kovács dolgozott még e kései órán, hanem a koporsókészítő is. Bizony, rá is szükség van, még ha a legtöbben igyekeznek nem tudomást venni erről a tényről.

Nem csak én nem tudtam aludni aznap este. Egy nyílkészítő dolgozott órák óta a lócán ülve fáradhatatlan. Azt mondta, egy ötfős kalandorcsapat érkezett délelőtt Bree-be, akik új vesszőket rendeltek tőle. Az elf jó árat fizet a nyilakért, de két nap múlva tovább lovagolnak Ost Guruthba, és két teljes tegezzel el kell készülnie.
Néztem az évek során szerzett rutinos mozdulatait, és arra gondoltam, vajon az én kovácsolt munkáim is megcsodálja-e valaki, vagy csak tucatárut lát benne. A férfi minden vesszőt figyelmesen ellenőrzött, akárcsak én, amikor elkészítek valamit. Egyikünk sem ad ki a kezéből vásári bóvlit, és ez látszik is a végeredményen.

Breenek egy eldugottabb zugában találtam rá egy remek étkezdére. Bár elsőre nem látszik rajta, hogy vendégváró hely, remek pástétomot ettem ott, amint gyömbérsörrel öblítettem le.

Jóleső böffentéssel léptem ki az ajtón, és indultam vissza a főtér felé, amikor ebbe a kísértetbe botlottam. Azúristenit neki! Egyből levert a víz, de szerencsére senki sem látta mekkorát ugrottam ijedtemben. A szellem szerencsére ügyet sem vetett rám, és nem is akarom tudni, mi késztette pont ott bolyongásra. Este nem is aludtam nyugodtan...