A fogadóban

Miután bejártam Bree-t, felkerestem néhány fogadót, hogy a lehető legjobb szállást megtaláljam magamnak, míg sikerül összegyűjtenem a házravalót. Bree leghíresebb fogadója a Pajkos Póni, róla már meséltem.

Ám a kevésbé ismert vendégvárók is nagyon hangulatosak. Az esős vagy hideg estéken igen sokan térnek be ide is, azonban most a nyár melege hevíti az utcákat, és az embereknek dologidő van. Csak néhányan fogyasztották kissé kései ebédjüket, mikor beléptem.

Mellettem épp arról folyt a diskurzus, hogy a környéken egyre inkább elszemtelenedtek a goblinok, ami lassan a farmerek biztonságát és a kereskedelmet is veszélyeztetheti. Az elszaporodó goblin rajtaütéseknek véget kell vetni, és visszaszorítani őket a hegyekbe, ahonnan idáig merészkedtek. Ki is függesztették a főtérre, hogy az elismerés mellett pénzjutalom illeti mindazokat, akik segédkeznek ebben!

Őket hallgatva kezdett körvonalazódni bennem, miből fizetem ki a szállásom, és miből lesz pénzem új felszerelésre. Gondolataimba merülve dörgöltem meg sörhabos bajuszom, amikor megkordult a gyomrom. Benéztem a konyhára, mi jót főznek épp.

Hamar kitessékeltek onnan, pedig orromba kiváló illatok kúsztak minden felől. Amíg az ínycsiklandó falatokra vártam, újabb korsó került elém. Bár nem kellett sokat várnom, valahogy mégis összegyűlt néhány kupával előttem.

Ej, de belaktam! Bizony mondom nektek, megtöltöttem a bendőm jóféle vadsülttel, mellé zöldséget ettem valami édeskés szósszal, párolt káposztával, és ropogós kenyérrel tüntettem el a szaftot a fatálról. Ide még biztosan visszatérek párszor, mert mind a tíz ujjam megnyaltam! Még a szakállam is kifényesedett bele! Jócskán hagytam borravalót, kiváltképp az után, amennyit magam is elfogyasztottam, majd dicséretképpen megeresztettem egy öblös böffenést, ahogyan szokás, és elindultam.

A szállásom felé tartva igyekeztem jobban figyelni az utcán beszélgetőkre, hátha elcsípek néhány olyan mondatot, ami még a hasznomra lehet később. Megnéztem a kiírást is a főtéren. Egész szép lista volt! Úgy tűnik, ráfér a környékre egy kis tisztogatás, és nem csak a goblinokkal van gond. Hamarosan megsuhogtatom a bárdom a köz javára! Na persze jól jönnek a csengő ezüsttallérok is, csak előbb pihenek egy kicsit...

Bizony, megtelik az erszényem ezüsttel... a zsákmányt eladom... a legnagyobb vad bőréből pedig trófeát csináltatok. Azt biza'... csak előbb megvárom, míg enyhül kissé a szoba forgása... ehh, lehet az utolsó korsót már nem kellett volna felhörpintenem. Lepihenek kicsit... de aztán... aztán keresek magam mellé rátermett kalandozókat... akik nem ijednek meg az árnyékuktól... és...