Mielőtt nekivágtam volna a környék felderítésének, elsőként azt a helyet szerettem volna megismerni, ahol egy darabig lakni szándékozom. Bree nyüzsgő kis városka, árkádokkal, árusokkal, megannyi kalandorral. A frissen teregetett ruhákat lengeti a szél, az ablakokat virág tölti meg élettel, a szökőkút permete pedig frissítőn hat az út porától lepett kalandozókra.
Első utam a bankba vezetett. Nem csalódtam, Breeben vigyáznak az értékekre, legyen az nehezen megszerzett vagyon, trófea, felszerelés, érc, fegyver vagy akár az itteniek élete a városi őrség által.
Nyitottam egy fiókot a felszerelésemnek, majd ellátogattam az aukciós házba. Ott egy hatalmas vadkanszobrot láttam, amit sajnos nem lehetett megvenni. Ekkor még nem sejtettem, hogy magam is kénytelen leszek majd leteríteni néhány ilyen erőteljes vadat. Nem vártam meg, míg belesajdul a fejem a kikiáltók nyüzsgésébe, visszamentem az utcára friss levegőt szívni.
Megtudtam, hogy van trófeakészítő, így ellátogattam hozzá is. Nagyon ügye keze volt, a trófeái megszólalásig életszerűek maradtak. Elhatároztam, hogyha egyszer lesz egy házam, veszek tőle egy vadat a kandallóm fölé.
A mesterembertől távozva a helyi igazságszolgáltatás épületét néztem meg - persze csak kívülről. A börtön előtt egy férjére dühös asszonyt találtam. Akkor tudta meg, mit követett el a ház ura, és mérgében bizony tettlegességre is vetemedett. Hát nem lennék a férfi helyében!
Besokallván a perlekedéstől tovább indultam, és észre sem vettem, hogy rám sötétedett. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a szürke égbolt tintafekete lett és átütötték az első csillagok fényei.
Első utam a bankba vezetett. Nem csalódtam, Breeben vigyáznak az értékekre, legyen az nehezen megszerzett vagyon, trófea, felszerelés, érc, fegyver vagy akár az itteniek élete a városi őrség által.
Nyitottam egy fiókot a felszerelésemnek, majd ellátogattam az aukciós házba. Ott egy hatalmas vadkanszobrot láttam, amit sajnos nem lehetett megvenni. Ekkor még nem sejtettem, hogy magam is kénytelen leszek majd leteríteni néhány ilyen erőteljes vadat. Nem vártam meg, míg belesajdul a fejem a kikiáltók nyüzsgésébe, visszamentem az utcára friss levegőt szívni.
Megtudtam, hogy van trófeakészítő, így ellátogattam hozzá is. Nagyon ügye keze volt, a trófeái megszólalásig életszerűek maradtak. Elhatároztam, hogyha egyszer lesz egy házam, veszek tőle egy vadat a kandallóm fölé.
A mesterembertől távozva a helyi igazságszolgáltatás épületét néztem meg - persze csak kívülről. A börtön előtt egy férjére dühös asszonyt találtam. Akkor tudta meg, mit követett el a ház ura, és mérgében bizony tettlegességre is vetemedett. Hát nem lennék a férfi helyében!
Besokallván a perlekedéstől tovább indultam, és észre sem vettem, hogy rám sötétedett. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a szürke égbolt tintafekete lett és átütötték az első csillagok fényei.
hát van neki hangulata :) főleg, ha az ember szereti ezt a világot :)
VálaszTörlés